Nagy Lajos magyar és lengyel király leányát négy éves korában Habsburg Vilmossal jegyezték el, mivel neki szánták a magyar trónt is. De a király halála után a trón Máriára szállt, ezért Hedvigé lett a lengyel trón. A lengyelek nem akarták Habsburg Vilmost királyukként, ezért elűzték. Az országot azonban keletről a pogány litvánok serege fenyegette, így kapóra jött, amikor fejedelmük, Jagelló László 1386-ban házasságkötési ajánlattal jelentkezett Hedvig udvarában, ami persze feltételezte ő és népe áttérését a keresztény hitre. Hedvig ebben Isten akaratát látta, s beleegyezett az új házasságba azzal a feltétellel, hogy a Szentszék kimondja előző házassága érvénytelenségét. Ez meg is történt, sőt IX. Bonifác pápa elfogadta a keresztszülői felkérést is a királyi pártól.
Szent Hedvig lett a litvánok keresztény hitre térítésének igazi pártfogója, aki az üdvöt és a kegyelmet hangsúlyozta férje meglehetősen világias, erőszakos módszereivel szemben. Szorgalmazta, hogy az áttérni nem akaróknak ne vegyék el a jószágaikat, hangsúlyozva, hogy: "Ha vissza is adtuk javaikat, ki fogja visszaadni elsírt könnyeiket?..." Szorgalmazta a meggyőzés elvét a kereszteléseknél, illetve a litván papság kiművelését. Prágában 1397-ben kollégiumot alapított litván teológusok számára is. Krakkóban noviciátust alapított, és elérte a pápánál a teológiai fakultás megindítását.
Szentség hírében halt meg 1399-ben. Közeli szenttéavatását a lengyelek annyira biztosra vették, hogy a krakkói Wavel katedrális oltára alá temették, nem a kriptába, ahová a királyokat szokták. Bár a kanonizáció még sokáig váratott magára, töretlen volt tisztelete, s mindenhol szentek társaságában, szentként ábrázolták. Szentté azonban csak 1997-ben avatta II. János Pál pápa, aki korábban még bíborosként a boldoggáavatásán is szorgoskodott.
Ünnepe: július 18.
forrás: katolikus.hu
