A szent tér
A természeti térnek, mint tudjuk, három irányú kiterjedése van. Ez az alapja annak, hogy a tér nem káosz, hanem rendezett valami: az egymás mellett, egymás fölött, egymás mögött állók rendje. Ez teszi, hogy életünket alakíthatjuk, mozoghatunk, hogy építhetünk, alkothatunk, lakhatunk.
A természetfölötti, szent tér is rendezett valami. Megalapozását a misztériumban bírja. A templomot úgy építik, hogy nyugatról kelet felé, a Nap fölkelte felé nézzen. A napív húrja szeli át. A templom kapja az első és utolsó sugarakat. Krisztus a megszentelt világ Napja. A Nap pályájának iránya szabja meg a szent tér irányait, valamint minden építkezésnek, alakzatnak az irányát is, amely helyesen van beállítva az örökkévalóság felé.
Amikor a pap az evangéliumot olvassa, a misekönyvet balra fordítja, észak felé, mert hiszen az oltár kelet felé néz. Délről jön a szent ige, és észak felé halad. Ez nemcsak történelmi emlékezés akar lenni, arra, hogy egykor a Földközi tenger felől jött fölfelé. A dél ugyanis a fény teljessége, a természeti világosság jelképe. Az észak a hidegnek és a sötétségnek szimbóluma. A világosságból jön az Isten Igéje. Ő, aki a világ Világossága, a sötétségben világoskodik, és behatol a homályba, ha talán majd ott befogadják.
Egy másik irány is van, és ez felülről lefelé halad. Amikor a pap előkészíti az áldozatot, fölemeli a paténát és a kelyhet. Mert "ott fönt van az Isten, "a Szent a magasságban". Fölfelé emelkedik a kérő tekintet és a kéz is: a mélységből (de profundis) "a szent magasságba". És ha a püspök vagy egy pap megáld valakit, kezét a térdelőnek fejére teszi, vagy az előtte álló tárgyra helyezi. Mert minden teremtmény "alant" van, és az áldás a Magasságbelitől jön. Ez a szent tér harmadik iránya, új kiterjedése. A lélek iránya: a vágynak, az imádságnak és az áldozatnak iránya. Az Isten iránya: a kegyelem, a beteljesítés, és a szentség iránya.
A szent tér három irányú kiterjedése tehát így alakul:
Az első irány: szemben a felkelő Nappal, és ez a Nap: Krisztus. Feléje irányul a hívők tekintete. Belőle árad lefelé a mi szívünkbe az isteni fénysugár. A lélek nagy beteljesedése, és Isten leereszkedése.
A második irány északról dél felé mutat, és a sötétség néz ez irányban a világosság felé, mely az Isten igéjében ragyog. Az égő szív természete, hogy világítani és melegíteni akar.
És a harmadik irány alulról fölfelé vezet: a lélek mozgása vágyban, imádságban, és áldozatban a mélységből a Magasságbeli trónjához. A válasz erre a teljesedés, amely a kegyelemben, áldásban és szentségekben árad lefelé.
