Prága vértanú püspöke (956-997) cseh nemesi családból származott. A tehetséges fiú Magdeburgban a Szent Mór kolostorban tanult, a kolostor alapítója Magdeburgi Szent Adalbert neveltje volt. Iskolás évei alatt vette fel tanítója nevét. 981-ben tért haza Prágába, ahol a prágai püspök szentelte pappá még ebben az évben. Két éven át küzdött, hogy megtérítse a prágai pogányokat – sikertelenül. Saját magát hibáztatta, alkalmatlannak érezvén magát püspökségre, és pápai engedéllyel Rómába ment, ahol az Aventinuson lévő Szent Bonifác és Alexius kolostorba vonult (itt élt testvére, Gaudentius is).
Öt esztendő elteltével a mainzi érsek kérésére a pápa Adalbertet visszaküldte Prágába, ahol a helyzet – pogányság térhódítása miatt – tarthatatlanná vált. Adalbert kérésére a prágaiak ígéretet tettek, hogy a pogány szokásokkal felhagynak, ám ígéretüket megszegték. 993-ban Adalbert ismét Rómába indult, Magyarországon keresztül. Esztergomban megkeresztelte Géza fejedelmet és fiát, Vajkot. Ezért Szent István király különös tisztelettel volt iránta.) 996-ban a pápa ismét visszaküldte Adalbertet Prágába, ahol azonban olyan ellenségesen fogadták, hogy rokonait megölték és kifosztották.
Adalbert Boleszláv lengyel herceghez menekült, és arra a döntésre jutott, hogy a lengyelek között fogja terjeszteni az evangéliumot. Hittérítő útján vele tartott testvére, Gaudentius és egy Benedek nevű pap. Kezdetben néhány fegyveres katona is kísérte őket, így haladtak észak felé a Visztula partján, sikerrel térítették a keresztény hitre a pogányokat és egészen Danckáig (Gdansk) jutottak el. Innen Adalbert a poroszok földjére indult, immáron katonák nélkül. A poroszok ellenségnek tekintették és megölték. Boleszláv herceg kikérte a poroszoktól Adalbert testét és Gniezóban temette el. 1039-ben a prágaiak kérték és meg is kapták szent püspökük földi maradványait. III. Ottó császár kért ereklyéiből, melyet a Tiberis partján Adalbert tiszteletére épített templomban (ma Szent Bertalan-templom) helyezett el.
Szent Adalbert alapította a brevnovi bencés kolostort, amelynek később jelentős szerepe lett a szláv liturgia kidolgozásában.
Szent István király Szent Adalbertet választotta az esztergomi főegyházmegye patrónusává, 1010-ben pedig a szentegyházat is neki szentelte, később a Nagyboldogasszony mellett lett társpatrónus. 1138-ban a győregyházi és a hatvani prépostság védőszentje lett. Pázmány Péter az ő oltalma alá helyezte a nagyszombati kollégiumot (Adalbertinum).
Attributumai: evező, vértanúságának eszközei: lándzsa, bunkó, dárda), sas vagy egy megszállott bűnös (akit a legenda szerint meggyógyított).
Ünnepe: április 23.
forrás: rakoscsaba.plebania.hu
