Szent István király és Boldog Gizella királyné másodszülött fiú
gyermeke a keresztségben apai nagybátyjától kapta a Henricus-Emericus
nevet, amiből magyarosan Imre lett. A szent Árpád-házi herceg bátyja,
Ottó korai halála után trónörökös lett. Tanítóról szülei Szent Gellért
személyében gondoskodtak, akitől a hét év szorgalmas tanulás alatt nem
csak a középkori iskolafokozatokat sajátította el, de megtanult latinul
és valószínűleg egy kicsit németül is. Isten - Imre imáit meghallgatva
- a legkedvesebb áldozatnak a szüzességet jelölte meg, amit Imre
boldogan ajánlott fel.A tanulás befejezése után a szülei hitves után néztek, de a kiválasztott személyét és nemzetiségét nem ismerjük. Szent Imre házasságkötése után részt vett az ország dolgaiban, ő lett az ország nyugati részein letelepedett ruszok parancsnoka, valamint aktívan részt vett apja hadjárataiban. Egyes történészek azt is valószínűnek tartják, hogy ő nyerte meg II. Konrád ellen a győri csatát.
Éjjelente gyakran kilesték, hogy odaadóan zsoltárokat énekelt, vagy sokáig a feszület előtt térdepelve imádkozott. Apja neki írta a híres Intelmeket, melyben a nyugati mintájú királytükröket követve uralkodási tanácsokkal látja el az ifjú Imre herceget. Szent István az itt írottak szerint is benne látta életművének folytatóját. Ezt bizonyítja, hogy 1031-ben királlyá akarta koronáztatni. A koronázási előkészületek közben jött a fájdalmas hír: Szent Imre herceget vadászat közben egy vadkan halálra sebezte.
Imréről valószínűleg még apja életében elhíresült szentsége, amelyet a következő évtizedek csak egyre erősebben tápláltak, így 1083-ban Szent László király az apát és fiát együtt emelte oltárra. Tisztelete a mai napig töretlen, örök példaképe a magyarságnak, kiváltképp a magyar ifjúságnak.
Ünnepe: november 5.
forrás: katolikus.hu
