Árpád-házi Szent Erzsébet másodfokú unokahúga, II. Endre király dédunokája, nevét a szentté avatott nagynénjéről kapta. Apja, Aragóniai Péter király, a portugál trón várományosához, Déneshez, adta feleségül, akivel a házassága nem volt zavartalan. Férje gyakori kicsapongásait Erzsébet alázatos szívvel tűrte, s folyamatosan imádkozott a férje megtéréséért, sőt odáig is elment jóságában, hogy a király törvénytelen gyermekeit is szeretettel nevelte. Akkor sem hagyta el férjét, amikor az egy távoli faluba száműzte. A halálos ágyán a király magához rendelte feleségét, aki szorgalmasan ápolta, s elérte, hogy súlyos bűneit teljesen megbánva hagyta el a földi életet.
Özvegyként Erzsébet szétosztotta vagyonát a szegények és a kolostorok között, ő maga pedig belépett a ferences harmadrendiek közé. A halálos ágyán az örökfogadalmat is letette, azért csak ekkor, mert korábban akadályozta volna a jótékonykodásban a szegénységi fogadalom. Sírjánál folyamatosak voltak a csodás gyógyulások. VIII. Orbán pápa 1626-ban avatta szentté.
Ünnepe: július 4.
forrás: katolikus.hu
