A húsvéti szekvencia

Manapság az egyházi év folyamán mindössze két kötelezően énekelendő szekvenciával találkozunk: húsvét vasárnapján és pünkösd ünnepén. Mi is ez a szokatlan misetétel az evangélium előtt?

Az első szekvenciát Boldog Notker Balbulus ("Dadogó", elhunyt 912-ben) szerezte, amikor az Alleluja hosszú, a záró "a" szótagot melizmatikusan folytató jubilusára szöveget szerkesztett. Ebben a kompozícióban minden egyes hang egy szótagnyi szöveget kapott, így könnyen megjegyezhető, lendületesen énekelhető költemény született. A szekvencia a jubilus periodikusan változó dallamait követve maga is szakaszonként változó verssorokkal és versszakokkal dolgozik. A középkorból mintegy ötezer szekvencia maradt ránk. Minden ünnep és minden vasárnap kapott saját szekvenciát, hiszen a mise kötött tételeinek zárt rendjén belül ez az egy rész volt az, ahol a kor költői újat alkothattak. A szekvenciák az ünnep tartalmát mondják el költői eszközökkel, a befejezéskor a végidőre utalva.

A Victimae paschali laudes húsvéti szekvencia szerzőjének Burgundiai Wipót tartják (elhunyt 1050-ben). Ebben az alkotásban már rímes elemek jelennek meg, verselése és ritmusa kiegyensúlyozott. Szövegének mondanivalója igazodik érdekes dallamképletéhez (a bb cc b). Az első és utolsó páratlan dallamsorban a hívekről, a liturgiát ünneplőkről van szó: a hívek ünneplik a húsvétot - megvalljuk Krisztus feltámadását, kérjük irgalmát. A két középső sorpár az ünnep titkát járja körül. Az első megközelítésben a szimbólumok és a teológia nyelvén tudjuk meg, hogy a Bárány megváltotta nyáját, Krisztus kiengesztelte irántunk az Atyát, az Élet győzött a halál felett. Ezt élő párbeszéd követi: Mária Magdolnát kérdezi a szekvencia, mint egy megszólaló riportalanyt, vajon mi is történt? Az evangélium eseményeinek gyors felidézésével válaszol Szent Magdolna: sír, glória, angyal, szemfedő, gyolcsok, Galilea. Ezen a helyen jelöli meg egy XV. századi magyarországi kottás liturgikus könyv, hogy a nép a Krisztus feltámada éneket énekli, belekapcsolódva ezzel a szekvenciába.

Húsvéti szekvenciánk dogmatikus, biblikus, és ezzel az ünneplőknek az ünnepelt misztériumba való megérkezését nagyban segíti. Szövegének témái, logikai ritmusa elválaszthatatlan dallamától. Mindezekből következik, hogy fontos énekelnünk az Alleluja után ezt a ritka és értékes misetételünket, akár a nyolcad alatt is, hogy jobban sajátunkká váljék, vezessen, belülről szólhasson, kérdezhessen: mit láttál utadon, mi történt veled húsvét éjszakáján?

Füzes Ádám
(a szöveg forrása: ujember.katolikus.hu )